Lusta Mackó Barnabás becenevén Barna

Egész nap csak mézet, málnát, vackort, gombát falna.

A helyett, hogy a pocakját teletömné szépen,

Felhőt bámul hanyatt fekve odakünn a réten.

Mackó Barna lomhán, lustán nagy száját kitátja

Arra vár, hogy bár ki látja, biztosan megszánja

Belerak majd mézet, málnát, vackort és sok gombát,

Megtölti majd minden jóval, éhes macigyomrát.

Órák óta álmodozik ez a lusta Mackó,

De hiába várakozik, csak nem jön a sok jó!

Katatásra, matatásra eszmél Mackó Barnabás,

A szájába szarvasbogár mászott bele semmi más.

Rövidlátó szarvasbogár, fa odvának gondolta,

Mackó Barni tátott száját, azért mászott be oda.

Jó meleg van idehaza, és tálalva a vacsora,

Majd, mackó nyelvét megcsippenti szarvasbogár cimbora.

Nagyot ordít Barna Mackó

S a szájába beletúr,

– Megmutatom Neked mindjárt,

Az erdőben ki az Úr!

Húzza, vonja szegény szarvast,

Az meg nézi mi a baj?

Mackó nyelvét, vacsoráját

Nem engedi, ajaj-jaj!

Barna látja, nem szabadul

Könyörgőre fogja hát,

– Engedd nyelvem, adok inkább

Neked, ingyen vacsorát!

Szegény szarvas észbe kap és

Azt mondja, hogy - OP PARDON!

Mackó uram azt hittem, hogy

Ez itten az otthonom!

E fatális tévedésért

Elnézését kérem Én,

Kárpótlásul, szárnyam alatt

Akad egy kis sütemény!

Fogadja el, kérem szépen,

S legyen Ön a barátom,

Felel Barna, – akadályát

Ennek kérlek, nem látom!

Úgy hallottam, erdő szerte,

Ők a legjobb barátok,

Nem hiszitek? Akkor jobb,

Ha rögtön utána jártok!